SPORTOS MAMI

Lehet, hogy amit a legjobban szeretsz, az keseríti meg a legjobban az életed?

Álmomban sem gondoltam volna, az fogja a legjobban megkeseríteni az életemet, amit nagyon szeretek, ami lételemem, a kapszkodóm volt. 

Sajnos régóta küszködtem emésztési problémával. Folyton puffadtam, rossz volt a közérzetem, tele voltam pattanással. 

 

Éltem a gyanuperrel, hogy valamit nem bír a gyomrom. Elhagytam a kukoricát, a borsót, még több vizet kezdetem el inni... De valahogy nem igazán javult a helyzet. Volt, hogy napokig mondjuk csak gluténmentes termékeket ettem, hátha időközben gluténérzékeny lettem., ki tudja, hogyan változott meg a testem a várandósságom alatt. 

 

Voltak jobb napok és rosszabbak. Voltam dokinál, csináltunk hasi ultrahangot, szedtem gyógyszert, több, kevesebb sikerrel. 

Figyeltem magam. Még jobban,mint eddig. 

 

Minden étel és ital gyanus volt. 

Egyre szűkült a kör, már mindent elhagytam, de egy valamihez a végsőkig ragaszkodtam. A KÁVÉMBÓL NEM ENGEDEK!!!!! Persze kénytelen voltam csökkenteni az adagom, mert azt észrevettem, ha 2-3 kávét iszom, akkor bizony fáj a gyomrom. 

De az én kávém, ami reggel felébreszt, amit ebéd  után szürcsölve, mellette telefont nyomkodva kikapcsol, feltölt, ami délután ébren tart. ami tartj bennem a lelket... Nem. azt nem adom!!!  

Tudatosan csökkentettem a mennyiséget... majd már csak reggel ittam. 

És eljött az a pont is, amikor már nem kávézok. 

Eltelt körülbelül 2 hét azóta. A rituálék kellenek, ahhoz a mai napig ragaszkodom, de helyettesítettem zöld teával. 

Ma pedig kijelenthetem, hogy lejöttem a kávéról. 

Én, aki IMÁDTAM, aki teljesen elképedt, ha azt mondta valaki, hogy nem kávézik...

2 hete nem fáj a hasam... Az arcomon a pattanások is kezdenek elmúlni... 

 

Köszönöm kávé, hogy voltál nekem, köszönöm azt a sok szép, meghitt pillanatot, de most búcsúzom tőled! 

 

 

Ne félj te sem megválni azotól a szokásoktól, emberektől, akiket, amiket bár nagyon szeretsz és el sem tudod képzelni nélkülük az életed, mégis megkeserítik a mindennapjaid, szomorúsággal töltenek el, visszahúznak. 

Nagyon nehéz felismerni, még nehezebb beismerni, meghozni a dontént, hogy nem visz előre egy kapcsolat, egy szokás, egy mindennap átélt szituáció, de ha nem változtatsz rajta, hosszú távon megölnek. Ha nem is a testi valódat, de a lelkedet, a szellemedet. 

Csak azért, mert valamit már évek óta csinálsz, jól megszokott, bejáratott, kényelmes, még nem biztos, hogy jó is! Búcsúzz el tőle, írj neki egy levelet. Nem muszáj elküldeni neki, a lényeg, hogy magadban zárd le. Köszönd meg neki hogy volt, hogy az életed része volt, tök mindegy, hogy ez egy szokás, egy ember, egy munkahely. Írd meg azt is, hogy hálás vagy minden percért, de neked most tovább kell lépned. Most más irányt vesz az életed, amerre őt nem viheted magaddal. 

Merj változtatni! 

MAGADÉRT!!!! 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek,hogy oszd meg barátaiddal is! 

Csodás napot kívánok! 

 

Éva