Mivel a terv predesztinálja a jövőt, ez rendje és módja szerint így zajlik, szerencsére, még csak hébe, hóba.

Ami viszont rendszeres, az a reggeli kávé szeánszunk teljes felforgatása és kisajátítása.

Mert eddig volt a nő, a férfi és a káve édes hármasunk reggel, némi ágyba reggelivel és telefon nyomogatással. Most hogy is néz ki? Az főz kávét, aki kevéssé fáradt, majd Petra támadásba lendül, megindul a harc először az egyikünk, majd másikunk bögréjéért. (Mert mint tudjuk, a babáknak van néhàny alapelvük: amit meglátnak, megérintenek, vagy csak egy légtérben tartózkodik velük, az az övék.) Kiszívja belőle a kávé illatot, nagylányosan, úgy, ahogy tőlünk látja. Ezután jöhet a különböző testrészekbe kapaszkodva a már nélkülözhetetlen mászás, állás, miközben olyan belso szerveket érint a kis lábujjával mint máj, hugyhólyag, vese és a gyomor.

Folytatás képpen leülünk játszani. Mond meg nekem, hogy lehet az, hogy én 1 perc mászás után kék, zöld, lila foltokka állok fel, horzsolt térddel, miközben ő folyamatosan ezt csinálja és semmi nem létszik meg rajta? Ennyire számíthat a 32 év korkülönbség?

Kávéztunk, játszottunk, most jöhet a séta. Ő elalszik 2 perc múlva, én pedig még egy órát tolhatom.

Így fel tud töltődni, hogy aztán ebéd után kezdődjön előlről minden. :)

Mindenedet odaadod neki, ingóságaidat, ölelésedet, az egész napodat, sajàt magadat, hogy mindent, ami adsz hatványozottan kapj vissza, mégtöbb ölelést, mégtöbb mosolyt és apró darabokra tört kàvésbögrét, mert ami össztört, az a miénk. :)