A váltástól, változástól nagyon sokan félünk. Többségében valószínű azért, mert volt a megszokott, jól ismert kis világunk és félünk azt feladni valami idegen, ismeretlen, elsőre bizontalannak tűnő újért. Sokszor még akkor is képesek vagyunk a megszokott, meleg büdiben tengődni, ha már felismertük, hogy változtatni kellene.
De ahogy mondani szokták csak a változás állandó. Évszakok, barátok, kapcsolatok jönnek-mennek. Egyik nap süt a nap, másnap lehet, hogy esni fog az eső.
Az időjárást már megszoktuk, hogy folyton változik, de vajon mi a helyzet saját magunkkal? Azt miért nem tudjuk elfogadni, hogy barátok, emberek, munkák jönnek és talán még sebesebben el is mennek, elmúlnak.
Elmúlik a varázs, másik irányt vesz az életünk, más irányba kezdünk el érdeklődni.
Fejlődünk, egyik benyomás a másik után ér minket. Valami jobban hat ránk, más kevéssé. De mivel minden ember más, mindenkire máshogyan hatnak a külső ingerek. Más a habitusunk, máshogy vagyunk összekábelezve. Lehet, hogy egy ideig pont egyszerre, ugyanarra a valamire rezegtek rá, egy ideig együtt haladtok, egy ideig jó volt együtt, de aztán máshogyan kezdett rátok hatni a külvilág, eltávolodtatok és elhaladtatok egymás mellett.
Ez egy nagyon szomorú, érzelmekkel teli szituáció. Egyszerre szereted és már nem az illetőt. Egyszerre könnyebbültél meg és sajnalod, hogy vége. Egyszerre maradnál és mennél.
Tudom, hogy nehéz meghozni ezt a döntést, de meg kell, hogy mindketten boldog tudjatok lenni. "Ne azt sajnáld, hogy vége! Örülj annak, hogy megtörtént!"
Ugyanez a helyzet a munkával is. Egy ideig nagyon szereted azt, amit csinálsz, aztán pedig fejlődni szeretnél, vagy épp megváltoznak a körülmények. . A munkádhoz a munkahelyedhez is köthetnek érzelmi szálak, ahhoz is ragaszkodhatsz valamiért, mert szereted, büszke vagy rá, hogy ott dolgozhatsz, mert szép a környezet, mert imádsz nap mint nap ODA bejárni, de mégis valami nem klappol. Lehet, hogy a kollégák nem az igaziak, vagy a főnökség, ezért azt az imádatot meg tudják ölni, amit te az adott hely iránt érzel. (Azért tudtam ilyen pontosan megfogalmazni, mert én is voltam ebben a szituban.) Ilyenkor el kell fogadni a tényt, hogy te már nem oda tartozol.
Hű, nagyon messziről indultam, de csak a lényeghez értem.
Mint tudjátok és tapasztaljátok, a 2018-as évem Sportosmami szempontból nem volt túl produktív. Egy hullámvölgybe kerültem az év elején és az is kérdéses volt, hogy egyáltalán folytatom e ezt az utat. Volt úgy, hogy képes lettem volna feladni mindent, amiért az utóbbi 4 évben dolgoztam. Igen, képes lettem volna az elengedésre. Képes lettem volna a nagy ugrásra és mindent hátrahagyva egy másik életbe fejest ugrani. Ám ekkor egy belső hang azt mondta, hogy ne tegyem. Halkan tette mindezt, de az ugrás előtti pillanatban, szóval még épp időben.
A hangja vékonyka volt, de tisztán érthető.
Azóta építem magamban újjá a Sportosmamit. Azóta keresem ismét a hangom. Nem vagyok ugyanaz az ember, mint aki voltam 2017-ben vagy a kis összeomlásom előtt, így a Sportosmami sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.
Eddig is próbáltam közérthetően átadni nektek a tapasztalatom, tudásom, de sajnos azt kell, hogy mondjam, látszik, hogy csak próbálkoztam.
A Sportosmami szlogenje is megváltozik. Eddig a "Te tested, a te döntésed" volt, de úgy döntöttem, hogy ez nem tükrözi vissza azt, amit valójában el szeretnék nektek mondani, ezért ezt választottam helyette:
Ez az üzenet villant be egy elmélyült pillanatomban. Mindig is az volt a célom, hogy segítsek. Ez most sem lesz másként! De ennél még inkább közérthettőben fogom tenni mindezt. Teszem mindezt azért, hogy tudd, NEM VAGY EGYEDÜL!
Nem vagy egyedül, ha várandós szeretnél lenni, hiszen megmutatom neked, hogy étkezz egészségesebben, "tisztábban", hogyan sportolj és hogyan legyél pozitív.
Nem vagy egyedül, ha kismama vagy, hiszen megmutatom, hogyan kerülhetsz közelebbi kapcsolatba a babával, hogyan érheted el, hogy könnyebb egyen 9 hónap és a szülés, gyorsabb az azt követő regeneráció
Nem vagy egyedül, ha pici babás anyuka vagy, hiszen egy online közösség tagja lehetsz, ahol megmutatom, hogyan mozoghatsz a babával, hogyan lendülj át egy eetleges roszabb időszakon és hogyan lásd meg mindenben a legjobbat!
De akkor sem vagy egyedül, ha már mindezekből "kinőttetek" és már nagyobbacska a gyerkőc, hiszen egy Anyuka, mindig Anyuka marad. A Sportosmamira bármely élethelyzetben számíthatsz, hiszen az egészséges életmód, a mozgás és pozitív életszemlélet sosem megy ki a divatból!
Szabó Leslie kiváló zeneszerző barátom egy nagyszerű dalának szövegével zárnám az írásom:
"Nem tudom te milyen álmot látsz,
Amikor behunyod a két szemed,
De sejtem, hogy te is csak annyit vársz, amit én...
Nem vagy egyedül!
hogy legyen egy pici kis boldogság!
Mert ugye miért is él a szív,
Hogy ha nincs aki vággyal gondol rád,
Mit is ér?"
(Nem vagy egyedül - Szabó Leslie)
Ha tetszett a cikk, kérlek, hogy oszd meg barátaiddal is!
Szeretnél magabiztos, kiegyensúlyozott, nyugodt, aktív lenni a babád mellett? Vagy eseleg szeretnéd a meglepni vele szeretted, barátnőd? Akkor rendeld meg az AnyaTárs kisokost most!
Csodás napot kívánok!
Éva
Adatvédelmi szabályzat