Tegnap rájöttem, hogy valószínű azért, mert elvesztettem a célom. Nincs olyan cél előttem, ami motiválna.

Ettől megijedtem. 

De engem mindig is a célok vezettek, azok motiváltak, azok miatt dolgoztam. Most, hogy nem lebeg előttem ilyen cél, egyszerűen súlyalannak érzem magam. 

Tegnap ebbéli aggályomat kifejtettem életem párjának is, aki olyat mondott, hogy magam is meglepődtem. 

"Néha meg kell állni, hogy a lelked utolérjen!" 

Ez egy indián mondás. 

Azt a mindenit. Végül is igaza van. Illetve az indiánoknak. De ez most a lényeg szempontjából mindegy. 

Van egy gyönyörű, egszséges, boldog kislányunk, akinek szerencsére aktív résztvevői vagyunk mindketten az életének ( Apaci és Nyanya). Hajtottunk azért, hogy meglegyen a saját házunk. Dolgoztunk azért, hogy legyen saját autónk.

Miért is nem tudunk megállni és élvezni ezt? Miért kell megint kitűzni egy célt? 

A tegnap esti beszélgetés óta pedig ezen gondolkodom. 

Még van egy évem ( Úr isten, hova lett az előző kettő?) addig, amíg a Mancus oviba megy. Azután úgy is beszippantja a gépezet. 

Ha megvan a lehetőségem, már pedig szerencsére megvan, akkor miért ne lehetne élveznem a munkánk gyümölcsét? 

Ez persze nem azt jelenti, hogy be kell csukódni és semmivel se foglalkozni. Mindig nyitott szemmel kell járni, késznek kell lenni az energiák befogadására és észrevenni, ha a lehetőség kopogtat az ajtón. 

Az életben úgy is mindig történik valami. Ha pedig valami úgy dönt, hogy az enyém akar lenni, az úgy is az enyém lesz.

Addig is élvezem, hogy blogot tuduk írni, egy csésze kávé társaságában, miközben a gyerek alszik. 

Minden időszak jó valamire. Ez most megtanít arra, hogy élvezzem és átéljem, megéljem a pillanatot. A MOSTot, a MÁt. Ne azzal foglalkozzak, mi lesz holnap, vagy mi volt tegnap. 

Most, hogy ez így megfoglamaztam magamnak hihetetlen nyugodtság öntött el. 

Mert itt vagyok, megérkeztem. Oda, ahova évekkel ezelőtt el szerettem volna jutni. Szerető, gyönyörő, egészséges családom van, saját házam, kutyám és egy olyan munkám, amit imádok. 

Remélem, hogy te is eléred a célodat és ha elérted, fel tudod ismerni, hogy ott vagy és élvezni tudod a munkád gyümölcsét! Mert azt, ahol most vagy azt te hoztad létre! Légy' büszke rá! Tudd, hogy megcsináltad! Járjon át téged is a nyugodtság és az elégedettség! Tudd élvezni azt, amid van! Tudj örülni a legkisebb dolgoknak is, mert ezek a kis dolgok alkotják a mindennapodat! 

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy oszd meg barátaiddal is, hogy rájöjjenek, milyen sok mindenük is van valójában! 

Csodás napot kívánok neked,

Éva