Én sajnos már alig emlékszem a gyermek első évére, pedig teljesen jelen voltam. Megéltem. Tudtam csak vele foglalkozni, persze a lehetőségeimhez mérten, hiszen anyán kívül, házvezetőnő, sportosmami, edző, feleség és szakács címekben is tetszelegtem. 

De vagyunk még páran ezzel így, igaz? ;-)

 Az első pár év a gyerek fejlődése szempontjából egy rendkívül fontos időszak. Ekkor tanulja meg a feltétel nélküli bizalmat, azt, hogy ha kell, akkor segítenek neki, a feltétel nélküli szeretetet, és bizony 2-3 éves kora körül, hogy neki is van szava, befolyásolni tudja a történéseket. 

Fontos tehát, hogy kellő válaszaink legyenek számukra, az ő szintjükön. Tehát ha sír felvesszük, sokat-sokat ölelgetjük, puszilgatjuk és a dackorszakban pedig érvényesítjük a húzd meg, ereszd meg elvet. 

Van néhány dolog, amit én nagyon fontosnak tartok, tartottam betartani, amíg pici volt a gyerek, és most is tartom magam hozzá, amikor már szárnypróbálgató, igazi kis akarnok. :-) 

Ha estleg eddig még nem tetted volna meg, ezeket tedd meg (szerintem), még a gyerek első születésnapja előtt:

1) Készítettem egy csodálatos anya-baba naplót, amiben, többek között, megörökítheted a baba fejlődését a születéstől kezdve egészen egy éves koráig és a saját, anyává érésedet. Ide kattintva tudhatsz meg róla többet. Ez a napló 2-3 év múlva is nagyon érdekes lesz, amikor majd elmeséled a gyerkőcnek, hogy kisbaba korában miket és mikor csinált, de ennél még sokkal értékesebb lesz 18-20 év múlva, amikor majd felnőtt fejjel olvassa ezt vissza. :-)

2) Legyél vele minél többet! Ezek azok az idők, amik bepótolhatatlanok. Az első mozdulatok, az első lépések, az első szókezdemények. Ezek soha vissza nem térő alkalmak, ne szalaszd el! 

3) A vele töltött idő befektetés a jövőtökbe. Ha megtanítod játszani, később el fog tudni játszani magában. Mutass meg neki minél több dolgot, éljetek át együtt minél több élményt. Egy 8-10 hónapos baba már nagyon nyitott a világra, lehet cipelni ide-oda, kirándulni, állatkertbe. Minél többet lát, tapasztal, átél, annál nyitottabb,annál rugalmasabb lesz később is.

4) Olvass neki sokat! 

Rengeteg tanulmány bebizonyította már, hogy azok, akik rendszeresen hallanak (nem látnak a tévében! ) mesét, azoknak az iskolás korba érve sokkal nagyobb lesz a szókincse, sokkal jobban ki tudják fejezni magukat, sokkal "okosabbak". 

5) Alakíts ki egy elalvási rituálét

Én például egészen pici kora óta úgy fektetem le a Petrát, hogy olvasok neki, elmesélem, hogy mi történt vele aznap és utána alszik el. Ez akkor, amikor pici volt még nem volt túl érdekes, bár akkor is szájtátva nézett, imádta a hangom, rugkapált örömében és gagyarászott, mintha ő is elmondaná, hogy hogy élte meg a napot. Mostmár, hogy nagylány, már nem csak én mesélek, ő is elmondja, mi volt az oviban, hogy érezte magát. Ez a néhány perc csak az ő ideje. Mert hazaérve az oviból kezdődik a délutáni szaladgálás, edzésre sietés, hazaesés, vacsora, fürdés és nagyon kevés időnk marad igazán elmélyülten beszélgetni. De az elalvás előtti csendesség, félhomály, egymás karjaiban lét ez nagyon fontos számára és számomra is, hiszen már nem vagyunk a nap 24 órájában együtt. 

Ezek egészen apró(nak tűnő) dolgok, de nagyon is fontosak és a most belefektetett idő később kamatosan megtérül számára és számodra is! 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal is! Köszönöm!